Áramütésben pusztult el Piroska, a fehér gólya

Piroska egyike volt annak a négy „kalandor” alkotta csapatnak, melyet kora tavasszal, kényszerű átteleltetés után engedtek szabadon a „Madárvédelem és kutatás határok nélkül” projekt keretében, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei.


 


Ezek a madarak különböző okok miatt lemaradtak az őszi vonulásról és menhelyen, állatkertben várták ki a jobb időt.
Piroska sorsa különösen tragikus, mivel ő egy kései fészekaljból származó fióka, így már eleve hendikeppel kezdte volna meg a vonulást, de egy „gyorsan” mozgó motorvonat a fészek közelében elütötte. Sérülése súlyos, de szerencsésen gyógyuló volt, hála a budapesti állatkert orvosainak, gondozóinak. Felépülése olyan sikeres lett, hogy szabadon lehetett tavasszal engedni. Jeladóját, melyet fiókakorban egyszer már viselt (de a baleset után el lett távolítva) ismét megkapta, s ennek köszönhetően bárki követhette Piroska útját.
 

A tavasz nagy részét az Ipoly-völgyben töltötte, ahol megtanult szabad, önálló gólyaként táplálkozni, viselkedni. A kajtár (költésbe nem kezdő, fiatal), gólyacsapatok érkezésével ő is kimozdult, egyre nagyobb távolságokat tett meg. Első nagyobb útja a nyár elején a Losonci-medencébe vezetett, ahonnan hamarosan a Cserhát hegyei közé tette át székhelyét. A június második felét már itt, a világörökség részét képező Hollókő határában lévő hegyi kaszálókon töltötte egy 5-6 fős kisebb gólyacsapatban.
 

Július elsején megindultak a Zagyva-völgyét követve az Alföldre. Első nap Jászberényig jutottak, de egy napnyi pihenő után továbbrepültek Tápiógyörgyére. Itt több mint 3 hetet töltöttek, főleg aratógépek után jártak és pockozással töltötték az időt. Július 18-án 30 fős bandában sikerült is megfigyelnünk ismét, ebben a gyülekező csapatban már voltak az évi fiatalok, akik már tőle is tanulhattak. Sajnos nem sokáig, ugyanis július 25-én a csapat északnak vette újra az irányt, s egészen a M3 autópályáig elrepültek, de még aznap visszahúzódtak a Jászberényig. A következő napot város környékén töltötték. A nap végén Piroska megtalálta végzetét, s rászállt arra az egyébként szigetelt oszlopra, mely alatt másnap megtaláltuk.
 

Az áramütés erősségére jellemző, hogy a fejét és az egyik szárnyát a testétől elválasztva találtuk meg. A mellkasa, nyaka és a rajta lévő teflonhám is összeégett.
Története egyedi, de a végzete nem, ugyanis a Kárpát-medencében gyülekező gólyákra a napjaikban is a legnagyobb veszélyt a középfeszültségű hálózatok jelentik.
Figyeljünk rájuk, ha szükséges, kérjük a természetvédelmi szakemberek segítségét.

Gólyavonulás

Vonuló gólyáink

A www.kuvik.eu híre  Piroska pusztulásáról