A fehér gólya

A fehér gólya (Ciconia ciconia) 100-115 cm magas, 155-215 cm szárnyfesztávolságú gázlómadár. Tollazata fehér, evezőtollai feketék, lába és csőre piros. A fiatal madarak csőre fekete, néhány hónapos korukban válik hasonlóvá az öregekéhez. A kifejlett hímek testtömege 2,9-4,4 kg (átlagosan 3,6 kg), a tojóké 2,7-4,0 kg (átlagosan 3,3 kg). Ujjaik tövén kis úszóhártya van.  A törzsalak (ciconia alfaj) költőterülete főleg Európa, de a Brit-szigeteken és az 55. szélességi körtől északra nem fészkel. Szintén fészkel Északnyugat-Afrikában. Közép-Ázsiában költ az asiatica alfaj, a Távol-Keleti boyciana alfaj kipusztultnak tekinthető (Cramp 1993).

Eredetileg a mocsaras ligeterdők madara volt. Napjainkra "beköltözött" az emberi településekre, de a nedves területekhez továbbra is kötődik. Fészkét fákra, háztetőkre, kéményekre, kazlakra, manapság villanyoszlopokra, kazánkéményekre, víztornyokra rakja. Egy fészket akár évtizedekig is használhat, mivel a megfelelő fészekaljzatok száma kevés és egy elfoglalt régi fészek tatarozása kevesebb energiát is igényel egy új építésénél. A fészkek átmérője általában 80 cm és 2 m között változik. Magassága az első évben 20-40 cm, de idővel akár a 2 métert is elérheti. Tömege kezdetben 20-30 kg. Az idős fészkek között 1,2 tonna súlyút is találtak már. A fészek ágakból, fűcsomókból, szénából, sásból stb. készül. Időnként nylondarabokat, bálakötöző zsineget is beépítenek a madarak. Bár a fiókák - főképpen nagyobb korukban - a fészek szélére állva ürítenek, az ürülék egy része a fészekbe jut. A szülőmadarak az ürülék és a nedvesség felitatására folyamatosan fészekanyagot hordanak a fészekbe, ami így a teljes fiókanevelési időszak alatt növekedik (Jakab 1980). 

A faj táplálékát földigiliszták, kétéltűek, halak, hüllők, rágcsálók, ízeltlábúak, földön fészkelő madarak fiókái, tojásai adják. Gyakorlatilag minden ehetőt elfogyaszt, amit meg bír fogni és le bír nyelni. A széles táplálékspektrumú faj jól kihasználja a Kárpát-medence változékony éghajlata miatti évente eltérő táplálékkínálatot. A kontinentális klíma hatása alatt álló száraz időszakokban ízeltlábúak, kisemlősök szerepelnek étrendjén, a csapadékos időszakokban megnövekszik a kétéltűek, halak aránya.

A nyugat-európai állomány Gibraltáron keresztül vonul Nyugat- illetve Közép-afrikai telelőterületére. Közép- és Kelet-Európa valamint a Közel-Kelet fehér gólyái a Boszporuszon át Dél-Afrikáig is elrepülnek telelni. Az ázsiai populáció Indiában telel, vagy csak kóborol (Schulz 1994a, 1994b). A Kárpát-medence gólyáinak többsége március végén, április elején érkezik vissza fészkelőterületére. A legkorábbi madarak már március elején visszatérhetnek. Először a hímek jönnek meg, fészket foglalnak (valószínűleg a régebben használt fészküket) és elkezdik tatarozni. A tojók pár nappal később érkeznek. Párkapcsolatuk egy idényre szól.  A fehér gólya évente egyszer költ, de fészekaljának megsemmisülése esetén pótköltése ("sarjúköltése") lehetséges. A tojó a tojásokat kétnaponta rakja le április eleje és vége között. Fészekalja 3-5, ritkábban 1-2 vagy 6-7 közötti tojásból áll. A tojások 65-82 mm hosszúak, 47-56 mm átmérőjűek. Tömegük 115 g körüli, színük fehér. A kotlási idő 28-34 nap között változik, mindkét madár ül a tojásokon. Eközben a tojások besárgulhatnak, beszennyeződhetnek. A kotlást általában a második tojás lerakása után megkezdik, ezért a fiókák nem egyszerre kelnek ki.

A fiókák kikeléskor 70-80 grammosak, kb. 4 hetes korukban állnak fel a fészekben, 8-9 hetes korukban repülnek ki (Profus 1991). A kirepülés után néhány hétig visszajárnak a fészekbe éjszakázni. A fiókák 2-3 hetes koráig egy szülőmadár folyamatosan védi, árnyékolja őket. A táplálásban mindkét szülő részt vesz. Az összegyűjtött táplálékot a fészek közepébe öklendezik, amit a fiókák maguk szednek fel. Az etetések gyakorisága 1-2 óra, időnként vizet is csorgatnak a fiókák csőrébe. Azt is megfigyelték, hogy az utódokat vizes moha segítségével hűtik (Rékási & Jakab 1984).

Általában 2 vagy 3 fióka repül ki egy fészekből, de az Alföldön nem ritka a hat fiókát felnevelő pár sem (Jakab 1987). 

Költés után a madarak csapatokba verődnek. A vonulást a fiatalok kezdik meg, néhány tapasztalt madár vezetésével augusztus második felében. Az öregek egy-két héttel később indulnak el Afrika felé. Az egyedek nagy része augusztus folyamán elvonul Magyarország területéről, de szeptemberben is megfigyelhetők kisebb vonuló csapatok. A kelet-európai gólyák a Boszporusznál hagyják el kontinensünket, Törökországon átvágva Izraelnél délre fordulnak, majd Afrikába érve a Nílus vonalát követik. Végcéljuk Dél-Afrika. A vonulás során a felszálló meleg levegőáramlatokat kihasználva vitorláznak, szinte alig repülnek aktívan (Marián & Tráser 1979). A fiatal gólyák több mint kétharmada elpusztul három éves kora megérése előtt.

A madarak 3-5 éves korukban kezdenek el költeni. A még nem ivarérett madaraknak csak egy része tér vissza Európába, ahol csapatokba verődve töltik a nyarat.  A legidősebb fehér gólya 29 éves volt, amely Németországban fészkelt. Magyarországon a leghosszabb életkort megért gólyát fiókaként gyűrűzték és 19 év múltán találták meg elpusztulva (Lovászi 1997).